Mk48-as mozdonyok

Az 1950-es évek végéig a győri Magyar Vagon- és Gépgyár több motorkocsit is készített kisvasúti forgalomra, így már némi tapasztalattal foghattak egy új mozdonytípus kifejlesztéséhez.
A tervek között szerepelt egy kisebb és egy nagyobb teljesítményű dízelmozdony elkészítése. A kisebb teljesítményű mozdony alapjául az 1959-ben megjelent MÁV M28 sorozatú könnyű tolatómozdonyt vették.
A motor a Ganz-gyár által már több helyen alkalmazott VI Jar 135/185 típusú, 88 kW teljesítményű dízelmotor továbbfejlesztett változata. A forgóváz szintén a Ganz-gyárban épített Camot sorozatú motorkocsik hajtott forgóvázának mintája alapján készült. Így a tervezett típus már kipróbált elemekből és szerkezetből állt össze. A gyártás 1958-ban kezdődött a mechanikus változattal, majd 1960-ban folytatódott a hidromechanikus változattal. A Rába 1961-ig összesen 52 db Mk48-ast gyártott magyar kisvasutaknak (12 mechanikus, 40 hidromechanikus, de ezeken kívül Csehszlovákiába is szállítottak 10 darabot ebből a típusból.A MÁV a mozdonyait kezdetben Sárospatakra, Nyíregyházára, Békéscsabára, Kecskemétre, Szegedre állomásította. De már bejárták majdnem az egész országot, így például a prototípusok hegyi próbáit Oroszlányban, Gyöngyösön és Lillafüreden végezték. A 2000-es sorozatból a MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasútján is közlekedett néhány, de az ottani emelkedők és vonatterhelések mellett nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így máshová állomásították őket (2005,2015,2038). A MÁV gépei körében nagyobb változás csak a kisvasutak tömeges kiirtásakor történt, ekkor részben a MÁV vonalain belül állomásították át őket (például 1981-ben így tudták Szobon leváltani a gőzmozdonyokat), vagy eladták más erdei vasutaknak. Napjainkra sok az ÁEV vonalakon közlekedik, de a MÁV kisvasutak fő vontatójárművei is ezek.
A MÁV gépeken kívül a LÁEV számára készült mozdony M-8 majd D-22, végül D 02-508 pályaszámot kapott, ma is ott közlekedik.

Amikor elkezdődött a mozdonyok eladása, akkor a MÁV még nem járult hozzá, hogy az erdei vasutakon is MÁV számokkal közlekedjenek, Gyöngyösön és Szilvásváradon így kaptak Mk48,400 psz-t. Királyréten az első gép még Mk48,601-es lett, de később a MÁV nem ragaszkodott a számváltoztatáshoz, így az 1980-as évek végén visszakapta becsületes számát, az Mk48,2031-et. Lillafüreden az ÁEV számozáshoz ragaszkodva kaptak a mozdonyok D 02-500 sorozatszámot.
Jól bizonyítja a mozdonyok megbízhatóságát, hogy ma (gyártás után mintegy 50 évvel) ez a típus felel meg legjobban a követelményeknek, vontatja a nagy forgalmú személyvonatokat, felmászik a 60 ezreléken, Szilvásváradon. Bár a mechanikus gépek közül mára csak egy üzemképes (Mk48,1005), a hidraulikusak közül is a sorozat jelentős része ma is üzemben van, 50 évesen. A mechanikus változat két utolsó darabja sokáig Szegeden volt kiállítva (Mk48,1004 és 1005). 1999-ben elszállításra kerültek a járművek, az Mk48,1004 Domaszékre került kiállítási darabként, az Mk48,1005 először Debrecenbe került, de végül a Csömödéri kisvasút vette meg, ahol felújítása után újra forgalomba állt. Ma az egyetlen üzemképes mechanikus hajtásrendszerű példány a típusból.